Felix Steiner

Felix Martin Julius Steiner
Született	1896. május 23. Stallupönen, Kelet-Poroszország
Elhunyt	1966. május 12. (69 évesen) München Németország
Állampolgársága	német
Nemzetisége	német–osztrák
Szülei	Hugo Steiner
Foglalkozása	író katonatiszt
Kitüntetései	Német Arany Kereszt Tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszt (1942. december 23.) Knight's Cross of the Iron Cross with Oak Leaves and Swords (1944. augusztus 10.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Felix Martin Julius Steiner témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Felix Martin Julius Steiner (1896. május 23. – 1966. május 12.) német katonatiszt, első világháborús katona, a második világháborúban Waffen-SS parancsnok volt.

Steiner egyike volt a Waffen-SS legrangosabb újító szellemű vezetőinek. Vezetése alatt a SS-Deutschland ezred sikeresen szerepelt a Lengyelország elleni invázió, a németalföldi és franciaországi harcok során. Ezek után megbízatást kapott Himmlertől egy önkéntesekből álló SS-hadosztály, az SS-Wiking felállítására. 1943-ban előléptették a III (Germanic) SS Panzer Hadtest tábornokává.

1945. január 1-jén, Steiner a harckocsikkal alig rendelkező 11. seregrész (Armee Abteilung) parancsnoka lett.

Steiner 1948-ig volt bebörtönözve, majd felmentették a háborús bűnök alól, 1948. április 27-én szabadult, majd megírta emlékiratait Az Önkéntes (The Volunteer) címmel. 1966. május 12-én halt meg Münchenben.

Életpályája

Felix Steiner 1896. május 23-án született a kelet-poroszországi Stallupönenben (ma Nyesztyerov, Oroszország), szülei osztrák emigránsok voltak.

Az első világháborúban 5. kelet-poroszországi gyalogosezred No. 41 Von Boyeni kötelékében teljesített szolgálatot 1914-től. Tannenbergnél súlyosan megsebesült, miután felépült egy géppuskás zászlóalj egyik századát vezette, harcolt Flandriában és Franciaországban. A háborút követően belépett a weimari köztársaság hadseregébe a Reichswehrbe, ahol egy gyalogos ezred segédtisztje lett, századosi rangban.

Ezt követően átkerült a hadsereg kiképzési parancsnokságához, majd őrnaggyá léptették elő, itt kamatoztathatta a katonák kiképzéséről szóló újító elképzeléseit. A dachaui kiképző táborban, elsőként a Deutschland ezred III. zászlóaljának felkészítését kapta. Steiner elképzelései szerint a jövő, a kis létszámú, lehető legmodernebb fegyverekkel ellátott, kitűnően kiképzett elit alakulatoké.

A lengyelországi hadjárat során Steiner alakulata a Kempf-hadosztály irányítása alá tartozott. Steiner franciaországi és belgiumi tetteiért Lovagkeresztet kapott és vezérőrnaggyá (SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS) léptették elő. Ezek után megbízatást kapott Himmlertől egy önkéntesekből álló SS-hadosztály, az SS-Wiking felállítására, a hadosztályt először 1941 júniusában vetették be a Szovjetunió elleni hadjáratban. 1943-ban a Führer kinevezte a III. SS-páncéloshadtest parancsnokának, tisztét a Wiking hadosztály élén Otto Gille vette át.

A Führer ellen elkövetett 1944-es merényletben Steiner nem vett közvetlenül részt, így sok társával ellentétben túlélte a tisztikarban véghezvitt tisztogatást. 1944 októberében sárgaságot kapott. Miután felgyógyult, a harckocsikkal alig rendelkező 11. hadsereg (Armee Abteilung) vezetését kapta feladatul, de Hitler parancsával ellenszegülve nem hajtotta végre öngyilkos feladatát, leváltották a hadsereg éléről, társaival együtt a briteknek adta meg magát.

Nürnbergben perbe fogták, de az ellene felhozott vádakat ejtették, 1948-ban szabadult. 1966. május 12-én halt meg Münchenben. Steiner élete végéig hitt abban, hogy „a bolsevizmus elleni háború” valóban nemes célokat szolgált.

Kitüntetései

• 1936. június 1., SS-Standartenführer a SS-Verfügungstruppe kötelékében,
• SS-Oberführer-ként kezdi a második világháborút,
• 1940. november 9.,a Waffen-SS, SS-Brigadeführer-ré léptetik elő,
• 1942. január 1.,a Waffen-SS, SS-Gruppenführer Waffen-SS léptetik elő,
• 1943. július 1.,a Waffen-SS, SS-Obergruppenführer léptetik elő,
• Vaskereszt Lovagkeresztje, 1940. augusztus 15.,
  • Vaskereszt Lovagkeresztje Tölgyfalombokkal ékesítve, 1942. december 23.,
  • Vaskereszt Lovagkeresztje Kardokkal ékesítve, 1944. augusztus 10.,
• Arany Vaskereszt, 1942. április 22.

Források

• Rupert Butler, SS-Wiking, Amber Books Ltd., 2002
• Trevor-Roper, Hugh. Final Entries 1945 The Diaries of Joseph Goebbels. New York: G.P. Putnam's Sons, 1978